Szélfölde

1. Bevezető
Szélfölde az északi féltekén fekvő zord vidék, zárkózott lakókkal.
Azt mondják a déli bölcsek, hogy Szélfölde lehetett az ősi korok egyik nagy civilizációjának bölcsője egészen a Nagy Összeomlásig. A Nagy Összeomlásról a legendák két dolgot jegyeztek fel: ekkor ölték meg Tyrt a lovagiasság és a hősiesség istenét, és ekkor halt meg az utolsó őskirály, aki még ismerte Szélfölde igazi nevét.
Szélföldéről minden kívülállónak azt szokták mondani, hogy óvatosan tegye fel a „hogy hívnak?” kérdést. A szélföldiek szerint a neveknek hatalma van, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az utolsó őskirály valami különös tréfából az ország igazi nevének birtokában örökké fújó zord nyugati szeleket támasztott, amik a mai napig dúlnak végig a vidéken. Innen ered ennek a vidéknek a neve, mert az ország igazi neve sírba szállt az utolsó őskirállyal.
Akik a katasztrófa után itt maradtak erős, de bezárkózó emberekké váltak, és az elmúlt 2000 évben ebben nem változtak. Maga az ország 600 éve az utolsó király III. Largos Erganor halála után összeomlott és apró faluközösségekre és városokra hullott szét, amelyek csak külső hódítókkal szemben fogtak néha össze.
Napjainkban Szélfölde nagy része vagy romokban hever (elvándorlás, idegen hódítások, rablóbandák következtében) vagy visszahódította a természet. Egy festő ha a jellegzetes szélföldi tájat festené meg, az egy romosokban álló torony lenne, amit benőtt már régen a növényzet és félig befedett a por, miközben a háttérben egy fenyves csoport hajladozik a szélben. A lakossága vagy pár száz lelkes faluközösségek vagy a három nagy városban él.

2. Történelem (bővebben: Szélfölde történelme)

3. Szélföldi politika

4. Szélföldi szokások
Egy átlagos szélföldi nehezen nyílik meg, és bizalmatlan az idegenekkel. Harcias nép, de inkább önvédelemből ragadnak fegyvert. Megtanultak együtt élni a természettel, és a faluközösségek általában állattartással és földműveléssel foglalkoznak (azért nem itt van az emberlakta területek legjobb mezőgazdasága).
Sok családnak vannak nemesi felmenői, de igazból csak a mesék és a történetekben élnek tovább a nemesi hagyományok, igazi súlya ennek a 3 nagyvárosban (Halmoor, Széplak, Kriptás) van.
A nép nagyon férfi központú, a nők ha nem is alárendeltek, de azt lehet mondani, hogy kevés szavuk van (annyira fafejűek, hogy amikor az utolsó király meghalt a szélföldi nemesek nem voltak hajlandóak megkoronázni III. Largos húgát Niilát, még akkor sem, ha összeomlik a királyság.)
Egymás között viszonylag nyitottabbak, de az igazi nevük titkolása miatt még itt is érződik némi távolságtartás. Szeretik a zenét, a meséket és legendákat. Ők maguk is szívesen mondanak történeteket, a szélföldi bárdok messze földön híresek a borongós szomorú vagy melankolikus történeteikkel. A férfiak csuklyákkal védik a fejüket, a nők pedig szeretik bársonymaszkokkal védeni az arcukat a széltől (ez valószínűleg a szélföldi titkolózó hajlam egyik önkéntelen megnyilvánulása).

Kapcsolódó témák:
Szélfölde régiói
Szélföldi ember
Szélfölde szomszédai
Szélföldi nevek
Kasztok Szélföldén
Fajok Szélföldén

Szélfölde

Szélföldi Krónikák Tyr87