Szélföldi Krónikák

Visszaemlékezés II.(a): A Kígyó-sziklák

Játékalkalom: 2010. július 23-26.

Játékon belüli időszak: új időszámítás szerint 1998. március 17 – április 13.-ig.

Március 17-én este a csapathoz ismét csatlakozott Torreck, és megérkeztek a Kígyó-sziklákhoz. Mivel fáradtak voltak és sötét volt a kereséshez, ezért tábort vertek az első kisebb vízesés mellett.
Este, amikor Dorian volt a soros, valahonnan a második vízesésen túl éteri éneket hallott. Felébresztette a társait, és rögtön felfegyverkeztek, hogy megnézzék, ki vagy kik énekelhetnek. A második vízesés lábánál a vízben három kecses vízi tündér járta táncát és énekelt. Próbáltak a közelükben lopakodni, de a tündérek észrevették őket. Mindkét fél meglepődött a váratlan találkozástól, de Torreck észnél volt. Halkan jelezte, hogy a magasabbik szőke hajú tündér nyakában a nyakláncra szükségük lesz. A kalandozók megpróbáltak velük tárgyalni, de a nyakláncot birtokló tündér nem szerette volna csak úgy odaadni az ékszert.
A Tündérnővérek barna hajú szószólója felajánlott egy cserét: hajlandóak odaadni a nyakláncot, ha cserébe megkapják Tyra aranyhaját. A lovagnő hajlandó volt erre a cserére, úgyhogy a három vízi tündér pillanatok alatt egészen rövidre vágták a haját. Dorian a továbbiakban előszeretettel poénkodott Tyra frizuráján.
A tündérek eltűntek, ők pedig lefeküdtek aludni. Mielőtt nyugovóra tértek megvizsgálták a nyakláncot, amelyre 20 darab pikkelyszerű dísz volt felfűzve. Torreck tájékoztatta őket, hogy még 180 ilyen pikkelyt kellene találniuk, hogy teljesítsék a küldetést. Miközben azon morfondíroztak, hogy hogyan fogják megtalálni ezeket az arany pikkelyeket az iszapban, szépen lassan álomba szenderültek.
Másnap elkezdték átfésülni a folyópartot (Torreck meggyőződéssel mondogatta, hogy a többinek is itt kell lennie). A keresésüket siker koronázta, hamarosan találtak 3 pikkelyt a kavicsok között. Ezek után Torreck elővett egy y-formájú varázsvesszőt, és varázsszavakat kezdett mormolni (a kalandozók viccesen megjegyezték a törpének, hogy kár erre varázslatot fecsérelni, hiszen látszik, hogy van víz). A vessző szerint a második vízesés mögött van a többi, ezért nekiláttak keresgélni. Hamarosan találtak egy sziklát, amely a vízesés mögötti barlangrendszert volt hivatva elzárni a külvilágtól. Keresés közben A törpe valami versikét mormolt különösen két sort: „Légy kétszáz aranypikkely, melynek csak a vízben van hely…”
A barlangban először egy nagy barlangban egy húsevő békákkal teli vizes terembe értek, akik komoly sebeket okoztak az óvatlan Dorianen. Utána egy „y” elágazáshoz értek, amelynél balra fordultak, itt megküzdöttek pár fekete köpönyeges féreggel és néhány óriás pókkal, majd a járat kivezetett a felszínre, így visszafordultak, és inkább balra mentek.
Balra egy troglodita közösségre bukkantak. Óvatlanul rájuk törtek, és kis híján meghaltak. A csata hevében a társaságból majdnem mindenki súlyos sebeket kapott, kivéve a hátulról íjászkodó Fehérhajút és Torrecket, akinek más tervei voltak… A törpe a csata hevében láthatatlanná vált, és nem segített tovább nekik. Csak Fehérhajú lélekjelenlétének és fenyegető megjelenésének volt köszönhető, hogy a csapat túlélte a csatát, illetve az, hogy a kinccsel szökni próbáló egy váratlan villámcsapással szét oszlatta a trogloditák maradékát. Meg is szökött volna, ha a súlyos sebektől szenvedő csapat nem kapja el a nehéz ládával szökni próbáló törpét.
Miután végezetek a barlanggal, és elégtételt vettek Torrecken (magasabb pénzösszeget követeltek a kiált veszélyekért). Útnak indultak vissza Széplakba. Az útjuk eseménytelen volt. És Torreck kifizette őket, ahogy kell.
Széplakban rövid tanakodás után úgy döntöttek, hogy a gyíkemberektől szerzett szobrot megpróbálják Delejnek lepasszolni. A varázsló szívesen fogadta őket, és hajlandó volt megvenni tőlük a szobrot. Kis beszélgetés után távoztak, és kalandot keresve elindultak Kriptás felé…

Az útjuk viszonylag eseménytelen volt egészen addig, amíg Kaldos után az utat követve nyugatról nem kerülték meg a Griff-hegyeket. Itt találkoztak egy nyáját terelgető pásztorral, aki azt kérdezte tőlük, hogy Morgnuz, a nagy varázsló kriptáját keresik talán, mint a többiek? Mint minden rendes kalandozó, a „nagy varázsló kriptája” varázsszó hallatán elkezdte őket érdekelni, hogy mégis miről van szó. A pásztor elmondta nekik, hogy itt a Griff-hegyek északnyugati lábánál van Morgnuz kriptája, amelyet, már sokan próbáltak megkeresni, mindezidáig hiába.
Próba szerencse alapon nekiálltak keresgélni a hegyen, és keresésüket siker koronázta: megtalálták a kriptát, amely bejárata egy óriási szikla mögött lapult, amelyet könnyedén odébb görgettek.
Bent a barlangban egy helyen összeakaszkodtak egy zselékockával, amelyet könnyedén legyőztek. Maga a kripta inkább volt nevezhető egy természetes barlang járatnak, mint egy gonosz varázsló furmányos kazamatájának. Nem volt túl bonyolult a barlang felépítése, az egyik ágon mélyen a föld alá mentek egy barlangi tóhoz értek, amelyen egy keskeny földnyelv vezetett keresztül. A terem csapda volt, mert egy kiszögelésről furcsa ormótlan humanoidok lőtték a betolakodókat. Gyorsan felrohantak a kiszögelésre, és megölték a támadókat. Megnézve a lények táborhelyét egy savval teli kondért találtak, benne egy emberfej méretű tojással, amelyet zöld foltok díszítettek. Sárkánytojásra gyanakodtak, és Tyra érzése szerint valószínűleg gonosz fajtáé. Sokan gondolkodtak azon, hogy mit csináljanak vele: elvigyék, széttörjék vagy csak hagyják ott? Végül valami furcsa szánalom félétől vezérelve érintetlenül hagyták a tojást és távoztak. Ez a járat egy vasráccsal lezárt barlangjárathoz vezetett, még mélyebbre. Itt úgy döntöttek, hogy nem kockáztatnak meg egy veszélyes alámerülést, ezért visszafordultak, hogy felderítsék a barlang másik részét.
Itt egy szobához értek, benne egy ládával, a szoba tele volt csontokkal, ezért óvatosan léptek be. A csontvázak főleg emberiek voltak, de nem volt idejük nagyon nézelődni, mert amint belépett az első ember, a csontvázak kezei megindultak feléjük, hogy széttépjék a kalandozókat. Remek csapat munkával illetve Tyra veszedelmes szeldelőnyársával könnyedén végeztek a támadókkal, és ezután figyelmüket ismét a láda kötötte le. Felfedező könnyedén hatástalanította a csapdát, ami a ládát védte, és a zár kiakasztása után feltárult előttük a „nagy varázsló” meglehetősen soványka kincse: egy lelakatolt varázskönyv és 300 arany.
Némileg csalódottan és megfáradtan távoztak a barlangból, ahol a pásztor még mindig kint legeltette a nyáját. Már éppen azt beszélték, hogy mire költik a pénzt, és hogy hogyan néznek bele a könyvbe, amikor valami furcsa történt: a nyáj amorffá változott, és a helyén egy meglehetősen morcos ogre állt. A pásztor felnevetett, és a két csaló rájuk támadt.
Felfedezőt kínos balszerencse érte rövid időn belül egymás után. Először valamiért nem tudott célozni, majd az ogre egyetlen ütésétől földre került. Tyra és Dorian egy darabig kitartott, de ők is bajba kerültek volna, ha Fehérhajú a trogloditáktól zsákmányolt sziporkázó permet pálcával nem teszi harcképtelenné a pásztort, aki meglepő varázstudásról tett tanúbizonyságot. A magányos ogrét legyőzték, majd megölték a pásztort is, akinek nyakában Beshabának, a balszerencse istennőjének szimbólumát találták. Később kiderült, hogy a könyv lapjai üresek voltak, és a Beshaba-pap halálával a benne lévő ártó mágia is megszűnt. Mindenesetre a két útonállónál találtak egy értékes drágakövet, és némi aranyat.
Alig három nap alatt Kriptásban értek, és mivel idejük volt, elnéztek Szélfogóba, mert Tyra arra számított, hogy viszonozhatja Fehérhajú „rokonainak” vendégszeretetét, amit akkor kaptak, amikor az első közös kalandjukból visszatérve meglátogatták őket.
Tyra bátyja örömmel fogadta őket, a fiatal fiú némileg irigykedve fogadta a szabad kalandozó életet folytató nővérét, de kedves volt. Az igazi gond akkor volt, amikor bekopogtak a házukba. Tyra édesanyja nagyon gorombán elzavarta különc lányát, így nem is álmodhattak róla, hogy itt szállást és ellátást kapnak.
Visszamentek hát Kriptásba, hogy ott tegyék el picit magukat. Még napszállta előtt tettek egy rövid sétát a Régi temetőben. Találkoztak Tyra édesapjával, aki sokkal barátságosabb volt velük. A tervük az volt, hogy elmennek a Tünde-ösvényhez, és kikutatják, hogy mi történhetett Fehérhajú szüleivel.

Hogy sikerrel járt-e kutatásuk, és az, hogy mi történt még Kriptásban kiderül a következő epizódban!

Comments

Tyr87

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.